A huszonharmadik napnál tartok. Írni baromira nem volt kedvem (merminek), aztán rájöttem, hogy kell. Nekem, mert nem olvas senki szerencsére :) Szóval nem adtam fel. Vannak napok, amikor piszkosul rezeg a léc. Annyira tudom kívánni a kaját! Szerencsére, mivel éhes nem vagyok sosem, ellen tudok állni a kísértéseknek. Pedig vannak dögivel. Hétvégén rakott krumpli és fahéjas-diós süti készült otthon. Megálltam, nem ettem. Olyan jellegű botlás előfordult, mint pl. tegnap este, amikor ANNYIRA ehetnékem volt, hogy este még ettem 5 dkg halat. Persze minden hülyeség nélkül. Ilyen szélsőséges eset ezen kívül nem volt, az kétszer fordult még elő, hogy egy vékony szelet füstölt sajtból egy 1x1 cm-es darabot letéptem és megettem. Bocs sors, ez van.
A súlyom most stagnál. 60 kg vagyok. Ez azt jelenti, hogy 4 kilót fogytam. Nagyon örülök neki, ez baromi nagy lépés! Amikor még 2010-ben úgy döntöttem, hogy elég a punnyadva zabálásból, akkor 72 kg voltam. Meg is veregetem a saját vállam:) Nem arról van szó, hogy most így jó nekem! A 2010-es kezdéskor 57 kg szerettem volna lenni. Azért épp annyi, mert amikor 2006-ban nagyon meg voltam borulva és lefogytam észrevétlenül, akkor baromi jól néztem ki. 57 kg voltam. Ez lett az álmom. Most, hogy 3 kg választ el ettől, többet szeretnék. Nem súlyban :P 52 kg akarok lenni. Az is tök jó, hogy végre leírtam. Ezzel is közelebb jött hozzám A CÉL.
